Eszmélés
Vágyaid maradtak a porban utánad
S mint érzékin simogató fátylak lebegtek
megtaláltam őket én,
és azóta követlek.
/KOMA/

   A szerelmedért

    Most ölelj

   Neked

  Dsida Jenő

Fejlécek,képek

Szerelmes párok 

 Lovak

 Nők PNG

 PNG képek

 PNG városok

A másik
És szólt a nő:
“A hajam ében,
És lágyabb, mint a lágy selyem,
És itt a szívem közepében
Ujjong a boldog szerelem.
Tied a testem, tied a lelkem,
Te vagy az első, akit öleltem,
Boldog vagyok, mert a tied vagyok…”
S a férfi szólt:
“A másik elhagyott.”
És szólt a nő:
“Piros az ajkam
És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe,
És végigfut az üdvök üdve rajtam,
Mikor így tartasz forrón átölelve.
Szemem sötétebb, mint az égbolt,
Mikor a fergeteg zavarja…
Oh, mondd, a másik szintén szép volt?
Fehér a válla? Gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén,
Tudott-e édes csókot adni,
Meghalni karjaidba, mint én
És új gyönyörre föltámadni?
És lángolt, mint a nap?
Szelíd volt, mint a hold?”
S a férfi szólt:
“A másik csúnya volt.”
És szólt a nő:
“És mégis nappal, éjjel
Sóhajtva gondolsz vissza rája,
Amellyel az enyém nem ér fel,

 

 

  Talán
Szép emlék leszek
Nem halványuló öröm
Kis láng , távoli évek
Fakóvá vált árnyékai között

Talán
Marad utánam néhány kedves
Soha nem múló pillanat
Mi minden rossz nap
Ellenére Veled marad

Talán
Csendjeid részévé válok
És derűs ráncot rajzolok majd
Ahogy évek múlva
Két szemedre hullva
Emlékem előcsal csillogó harmatot
Miközben arcod mosolyog

Talán
Átsuhanok néha misztikus éjeken
Szobádon, ágyad felett lebegek
Látom egyedül maradt testedet
És táncolok majd ölelve
Álmomban járó lelkedet
És boldog leszek
……elfeledve, hogy mindezt már nem lehet

/Koma/

 

“Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.”
/Váci Mihály/

 

 Az vagy nekem

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

/Shakespeare/

Örülök hogy benéztél,gyere máskor is!

/Gámentzy Eduárd/
Legyél te!

Legyél te sóhaj…
S én vigasz…!
Vagy görcsbe rándult…
torz grimasz!
Hogy én lehessek majd a kéz,
Ki érintésével becéz…

Legyél te mosoly,
Én a könny…!
S ha jönne öngyilkos közöny,
Keress a szívemben helyet!
Ne hagyd, hogy elveszítselek!

Legyél te gyertya…
Én a tűz…!
Kit olthatatlan vágya űz…
Két végén égő… szörnyű… tánc…
- Kegyetlen… gyönyörű románc…

Egy igaz emberhez

Hogy tudsz szeretni,
mikor e világban tombol a gyűlölet,
honnét nyersz hitet, hogy élni tudj,
és legyőzd magadban félelmeidet,
hisz mindent belep a zord valóság,
s Gonosz kezétől haldoklik a Jóság?
Honnét a tűz, a tisztaság szívedben,
ártatlan csillogás szemedben,
és a végtelen alázat, lelked, ha lázad,
miért tudsz megbékélni, mondd?
S ha a gond felhőket rajzol homlokodra,
miként találsz rá biztató szavakra,
melyek cseppenként hullanak,
akár egy bővizű patak
- lemosva vért és szennyet -
s miként az Isten megteremtett,
lelkedben látod gyermek-önmagad,
hinni tudsz újra, boldog vagy, s szabad...

A többi oldalam:

Segítő oldalak